'' Közel hét éve foglalkozom komolyabban designnal. Ennyi idő rengeteg ötlet született, még sokáig volt egy mély hiányérzet: azt éreztem, hogy éppen úgy legizgalmasabb, legnagyobb potenciállal rendelkező elképzeléseimet nem tudom igazán megmutatni.'' -Zador Kristóf

                            Kezdetek

A projekt 2026. január 1-jén indul, és azóta két új koncepcióval bővül. '' A célom, hogy azok az ötletek, akik korábban talán csak a fejemben vagy egy-egy vázlatosan léteztek, először vizuálisan, később pedig akár fizikailag is megszülethessenek''.

A Reinvntingben ezért nem egy-egy konkrét tárgy megtervezése a lényeg, hanem az, hogy mi történik akkor, ha egy már létező dolgot teljesen más szemszögből kezdünk el nézni.

Egy fülhallgatóból például minihangszóró válhat , egy hétköznapi hátizsák egy töltőikon is lehet, egy futball-labda egy darab gyeppel egyetlen tárggyá olvadhat össze, míg egy cipő vagy egy ruha egészen szokatlan anyagokból és tárgyakból meríthet inspirációt. A képeken ezért sokszor nehéz eldönteni, hogy pontosan mit is látunk: divatot, tárgytervezést, technológiát vagy egyszerűen egy teljesen újraértelmezett hétköznapi tárgyat.

És tulajdonképpen pont ez a cél.

        Bármi, bárhol, bármikor.

  Az inspiráció nem egyetlen helyről érkezik. '' Vannak természetesen tervezők, akiket nagyon kedveltek''  a nagyobb nevek közül például Demna , a legkevésbé ismert alkotók közül pedig Joséwong  , de Kristóf nem érzi úgy, hogy a munkái egy-egy konkrét személy lenyomatai lennének. Inkább új látószögeket adnak, ebből aztán tovább gondolja az alkotásait.

Jöhet egy tárgyból, az utcából, egyből , egy személyes élményből, egy technológiai részletből vagy akár egy teljesen j elentéktelennek nagyszerű hétköznapi épületből. Nem kell valami különlegesnek lenni ahhoz, hogy érdekes legyen. Néha éppen egy olyan tárgyban van a legtöbb lehetőség, amely mellett nap mint nap elmegyünk.

             A legegyszerűbb ötlet, amit még senki nem csinált meg

Alapvetően azt gondolom, hogy a jó design nem attól jó, hogy bonyolult vagy látványosan túltervezett. Sokkal inkább attól, hogy a lehető legegyszerűbb módon képes valamit úgy megmutatni, ahogy azt senki nem csinálta meg.  Egy tárgyat nem kell teljesen újra feltalálni. Elég egyetlen részletet módosítani, egy másik funkcióval összekapcsolni, vagy egyszerűen olyan környezetbe helyezni, ahol korábban nem láttuk. 

Ezért is jelennek meg a projektben egymás mellett olyan dolgok, mint egy bakancs, egy nejlonanyag , egy hangszóró, egy mobiltelefon-tok, egy gyógyszeres doboz vagy éppen egy sporteszköz.

A projekt jeleneleg elsősorban vizuálisan létezik. Ez szándékosan fontos része a működésének, hiszen így olyan ötletek is megszülethetnek, amelyeknek jelenleg nincs fizikai korlátja.

A hosszú cél azonban az, hogy ezek a koncepciók ne csak képernyőn létezzenek. Hogy a digitális képekből idővel valódi ruhák, cipők, kiegészítők és tárgyak szülessenek.

Varga Boldizsár

Tetoválóművész. Kreatív igazgató. Stylist. A Sexisdeath mindez. A Dániában felnőtt Rose Marie Johansen kreatív céljait valósítja meg. Eredetileg jellegzetes gótikus tetoválási stílusáról ismert, amely új ízt hoz az egyre növekvő sötét esztétikába. A fekete… és még több fekete gazdag változatosságát ötvözve, nyaktól felfelé készült fotók hiánya tovább fokozza az ő és az ópiumkollektíva többi tagjának titokzatos vonzerejét.

2020-ban Johansen egy New York-i 558 Galleryben rendezett kiállításon mutatta be tehetségét. Véres, aszimmetrikus tónusú alkotásai első pillantásra nyersnek és nyugtalanítónak hatnak, de közelebbről szemlélve egy szabadabb szellemű, felszabadultabb művészi kifejezésmód rajzolódik ki.

Sokan úgy vélik, hogy a sötét esztétikájú művészet traumákból, érzelmi sebekből és megélt nehézségekből táplálkozik, ám amikor tusrajzainak ihletforrásáról kérdezték, Johansen egyszerűen azt válaszolta, hogy édesanyja orvosi hivatása és az ahhoz kapcsolódó morbid élmények inspirálták. 

Ha olyan alkotókat említünk, mint az antifasiszta művész John Heartfield és John O'Riley, akik nagy hatást gyakoroltak jelenlegi munkásságára  előbbinek például szó szerint ki kellett ugrania lakása ablakán, hogy elmeneküljön a nácik elől az 1930-as években , könnyen belátható, hogy Johansen művészete történeteket mesél, még akkor is, ha ez első pillantásra nem egyértelmű.

Nemcsak a művészet és a tinta rejtőzik a kreatív alkotó enyhén tetoválásokkal borított  ujjai között. Olyan márkákkal is együtt dolgozott, mint a DEMMO.CORP, ahol kreatív irányítással és stylinggal járult hozzá a márka arculatához. Munkájával szerepet játszott abban, hogy a feltörekvő brand nihilista témáit, grunge esztétikáját és szabadgondolkodó szemléletét közelebb hozza a mainstream közönséghez. A DJ és tervező HOLYWEEK által vezetett márka punk ihletésű darabjairól és sötét, grunge világáról ismert, amely jól tükrözi a mögötte álló kreatív csapat közös gondolkodásmódját.

Johansen számára a fotózás világa sem ismeretlen. Közeli kapcsolatot ápol a Los Angeles-i kreatív Brandon Bowennel, aki félhomályos, atmoszférikus fotózási stílusáról ismert, így nem nehéz megérteni, miért talált egymásra a két alkotó.

Az alapító neve Jarod John Leonard. Angol származású, a @dreamofjjl a fő fiók, ahol posztol. Az Egyesült Királyságban működik, de minden termék Olaszországban és Japánban készül.

Jarod John Leonard egy klasszikus férfiruházati márka, amely brit és amerikai gyökerekkel rendelkezik. Az óvilági hagyományok és kézműves mesterség ihlette, egy lázadó, mégis luxus hangulattal ötvözve.Az ambiciózus férfiaknak szól, akik értékelik az élet kifinomultabb dolgait.

Minden termék kis japán és olasz családi tulajdonban lévő műhelyekben készül, a lehető legjobb alapanyagok felhasználásával.

Karcsú sziluett, a finom hímzett részletek és a prémium bőrhasználat teszi különlegessé. Esztétikájában leginkább a Saint Laurent és a Celine ikonikus western csizmáira emlékeztet, ugyanakkor letisztultabb és visszafogottabb megjelenést kínál.

A márka elég erős kiegészítők szempontjából igazábol legjobban innen ismerhetjük meg ha valaki jjl-t hord.A márka védjegyének is tekithető hangjegy alakú J betű teszi igazán ikonikussá ezeket a darabokat

.va

.

.

A műfaj gyökerei az 1960-as évekbe vezethetők vissza, amikor az űrverseny, a holdraszállás közelsége és a technológiai optimizmus teljesen új vizuális nyelvet teremtett. A “Space Age” korszak tervezői, mint André Courrèges, Paco Rabanne és Pierre Cardin, elsőként emelték a kifutóra a jövő esztétikáját.

Forras:vogue

Fémes anyagok, PVC, vinyl, geometrikus szabásvonalak, sisakszerű fejfedők és futurisztikus sziluettek jelentek meg kollekcióikban, mintha az emberiség már nemcsak a Földön, hanem egy intergalaktikus civilizáció részeként öltözködne. Ezek a tervezők a divatot a modernitás vizuális nyelvévé tették, és megalkották a jövő első couture-vízióját.

A Változás

Az idő előrehaladtával azonban a sci-fi divat elvesztette naiv optimizmusát, és egyre sötétebb, komplexebb irányokba mozdult. A technológia fejlődése, a digitális korszak, a mesterséges intelligencia és a globalizáció új kérdéseket vetett fel: vajon a jövő felszabadít vagy elidegenít?

                Forrás:nssmag

Ezzel párhuzamosan a divatban is megjelent a cyberpunk, a biomechanika és a poszthumán testkép. A futurizmus már nem steril fehér csizmákban és ezüst miniruhákban jelent meg, hanem páncélszerű struktúrákban, mutációs motívumokban, gépies sziluettekben és posztapokaliptikus víziókban.

Plato’s Atlantis  by:Alexander McQueen

Ebben a korszakban vált Alexander McQueen a sci-fi divat egyik legfontosabb alkotójává. McQueen munkássága azért volt forradalmi, mert nem egyszerűen “futurisztikus” ruhákat tervezett teljes narratív univerzumokat épített. Kollekciói gyakran az emberi test evolúcióját, sérülékenységét és technológiával való összeolvadását vizsgálták.

 Ennek csúcspontja a Plato’s Atlantis (2010) volt, amely a divattörténet egyik legerősebb jövővíziójaként vonult be a kultúrába.

  A kollekció a klímaváltozás, a digitális transzformáció és a biológiai mutáció gondolatait egyesítette, mintha az emberiség egy új, vízi-alapú fajként alkalmazkodna a bolygó jövőjéhez. Az ikonikus Armadillo cipők, a hüllőszerű minták és az organikus-digitális testképek egyszerre idéztek meg idegen civilizációkat és egy lehetséges poszthumán emberképet.

 Meghatrározó tervezők

Thierry Mugler robotikus páncéljai a női testet futurisztikus erőként jelenítették meg

                                 Forrás:mugler.com

Hussein Chalayan technológiai kísérletei  mechanikusan átalakuló ruhái és digitális koncepciói a divat és gép kapcsolatát feszegették.

Forrás:creative-idl

Iris van Herpen pedig új korszakot nyitott azzal, hogy 3D nyomtatást, algoritmikus formákat és biomorf struktúrákat emelt a haute couture világába. Munkái gyakran inkább hasonlítanak földönkívüli organizmusokra vagy mesterséges életformákra, mint hagyományos ruhadarabokra.

                Forras:SHOWstudio

A Hood By Air egy New York-i székhelyű divatmárka, amelyet 2006-ban Shayne Oliver alapított. A márka a streetwear, a luxusdivat és a performanszművészet határainak feszegetéséről ismert, valamint arról, hogy fontos szerepet játszott a 2010-es évek genderfluid és avantgárd divatmozgalmaiban.                                                   Foto: vogue

Történet és fejlődés

 A Hood By Air eredetileg underground streetwear kollektívaként indult, majd a 2010-es évek elején vált nemzetközi hírűvé. Oliver kísérletező megközelítése a divatban  a hiphop, a queer kultúra és a klubélet elemeinek ötvözése új energiát hozott a New York-i színtérre. A márka 2017-ben szünetelt, mivel Oliver a Helmut Lang kreatív projektjein dolgozott, de 2020-ban újjáalakult.

                                  2016 Fall/Winter Foto:hypebeast  

Stílus és Befolyások 

A márka esztétikáját a túlméretezett sziluettek, a dekonstruktív szabásvonalak és a provokatív logóhasználat jellemzik. A Hood By Air fontos szerepet játszott a kortárs street-luxus stílus előretörésében, előfutáraként a mai, hasonló irányzatoknak, mint a Off-White vagy a Fear of God.

A Hood By Air stílusát nehéz egyetlen kategóriába besorolni, mert eleve az volt a célja, hogy szétfeszítse a hagyományos divati kereteket. A márka világa egyszerre gyökerezik a streetwearben, a klubkultúrában és az avantgárd divatban, így a végeredmény mindig egy kicsit nyers, kicsit provokatív, de nagyon tudatos. A fekete-fehér alapszínek dominálnak, amit gyakran erős logók és grafikai elemek törnek meg, így a ruhák egyszerre minimalista és feltűnő hatást keltenek.

                          Spring 2017 Foto:wwd

Anyagok használata

A HBA nem a luxusanyagokkal akar villogni, hanem a formával és koncepcióval, de az alapok azért erősek: pamut (cotton)  pólók hoodie-k alapja, jersey anyagok  kényelmes, streetwear-kompatibilisbőr és műbőr  statement darabokhoz technikai textilek  későbbi kollekciókban denim újraértelmezett farmerdarabok 

Kultúrális jelentősége

A Hood By Air kulturális jelentősége messze túlmutat azon, hogy egy sikeres streetwear márkáról beszélünk. A HBA valójában egy olyan platformmá vált, amely hangot adott olyan közösségeknek és identitásoknak, amelyek korábban alig jelentek meg a divat fősodrában. A márka erősen merített a New York-i underground klubból, a queer kultúrából és a fekete városi közegből, és ezeket nem finomította vagy „eladhatóbbá” tette, hanem nyers formájukban emelte be a divat világába.

Művészek és énekesek akik hordták már: Playboi carti,Kanye west,Rihanna

                              Foto:wwd,reddit

Varga Boldizsár

A márka kreatív igazgatója és alapítója Guillermo Andrade, aki az utóbbi években rendkívüli energiát fektetett abba, hogy a 424 ne csak egy ruhamárka legyen, hanem egy kulturális platform Los Angeles eredeti, „gritty”, befogadó és határokat feszegető szellemével.

A 424 bemutatóját Párizsban, a Paris Fashion Week hivatalos programjában tartották, a divatvilág egyik legfontosabb színpadán ahol idén sem volt hiány elképesztően erős kreatív állításokból.

                  Foto:hypebeast

A kollekció egyik legérdekesebb és legmeghatározóbb jellemzője az volt, hogy a tervező nem a megszokott elegáns, sima felületű anyagokat használta, hanem olyanokat, amiknek van karakterük, történetük és érezhető textúrájuk. Ez a “érzés a kéznek” volt a cél: olyan ruhák készültek, amiket ha megérintesz, azonnal elmondják, hogy „itt valami más történik”. 

Ezért láthattunk a kifutón olyan nehéz anyagokat, amiket nem a gyári precizitás jellemez, hanem inkább a nyers, élettel telt felület. Az egyik legfeltűnőbb ilyen elem az újrahasznosított vagy régi textil volt: például régi katonai takarók, amiket átszíneztek és átdolgoztak, hogy kemény, robusztus hatást adjanak a ruháknak. 

                  Foto:hypebeast

Szőrme felhasználasa

A kollekcióban szerepelt továbbá mink szőrme, amit nem csak simán felhasználtak, hanem speciálisan kezeltek: egy professzionális borbélyt hívtak, hogy kézzel, ollóval vágja meg a szőrmét, így olyan, szándékosan rendezetlen és „élő” felületet kapjanak, ami nem tűnik simának vagy tökéletesnek, hanem tele van karakterrel.

Ugyanilyen módon dolgoztak a farmerral is: a klasszikus farmer anyag nem egyszerűen „új”, hanem koptatott, használt hatású volt, mintha már előélete lett volna. Ez az effekt erős kontrasztot adott a kollekciónak, ami nem a steril, kifinomult divatról beszél, hanem az utcán viselt, valós világ ruháiról.

                  Foto:hypebeast

Tarmalomgyártók modellkent 

A show-n modellként megjelent több streamer is, köztük Ray (@raycondones) és JasonTheWeen, akik nem csak dísznek voltak ott, hanem ténylegesen végigvonultak a kifutón a kollekció darabjaiban. A bemutató körüli hype-ot még jobban megdobta, hogy a közönségben ott volt Kai Cenat is, aki ugyan nem vonult, de a jelenléte még jobban ráerősített arra, hogy ez a show tényleg az internet-korszak divat.                            Brucedropemoff

Varga Boldizsár

Egyre több olyan streetwear-márka bukkan fel, amely nem a hagyományos divatipari logika szerint működik, hanem inkább a zenei és online szubkultúrákban épít kultuszt maga köré. A Sickö név és a „Born From Pain” mottó is ebbe az irányba mutat: sötét hangulatú, érzelmileg terhelt vizuális világ, amely a modern rap- és trapkultúra nyers őszinteségéhez kapcsolódik. Az ilyen brandeknél a hangsúly nem a tömeges jelenléten, hanem az attitűdön és a közösségi státuszon van.

nincs weboldal?

Ami különösen érdekes, hogy láthatóan nincs erős, mindenki számára elérhető online infrastruktúra mögötte. Ez gyakran tudatos döntés: a limitált dropok, a nehezen beszerezhető darabok és a hírességeken való megjelenés mind az exkluzivitás érzetét erősítik. Amikor egy márkát főként ismert előadók például a kortárs rapszcéna figurái viselnek, az önmagában marketingeszközzé válik, és kultikus státuszt ad a névnek anélkül, hogy klasszikus reklámra lenne szükség.

 Esztétikailag ez a világ a sötét tónusokra, roncsolt textúrákra és minimalista, mégis karakteres tipográfiára épít. A „fájdalomból született” narratíva jól illeszkedik ahhoz a történetmeséléshez, amely a mai hiphop vizuális és lírai közegében is jelen van: túlélés, küzdelem, identitáskeresés. Itt a ruhadarab nem pusztán viselet, hanem egyfajta érzelmi és kulturális jelzés.

 Varga Boldizsár

A tervező elmondása szerint:,,Számomra fontosak az extravagáns formatervek,darabjaimat szeretném inkabb a sötét black aesthetic irányba elvinni''

RDW

A legfeltűnőbb pont a szándékos roncsoltság. A szakítások, koptatások nem díszítésként vannak jelen, hanem karakterként. Ez azt üzeni: nem érdekel a tökéletesség, sőt, kifejezetten elutasítja a steril fast fashion világot. Ez a vonal közel áll a grunge utóérzéshez, de modernebb, technikásabb, streetesebb.

A tervező gondolatai:,, minden ruhát kézzel készítek, az rdw-nél inkabb a különleges nem hétköznapiság dominál ,míg a DeathLatch-nél pedig a deepebb minták adják a ruhák sajátosságat''

Színvilágban végig monokróm sötétség: fekete, szürke, hamuszín. Ez egyrészt nagyon tudatos  jól rétegezhető, nem kiabál, másrészt teret ad az anyagoknak és textúráknak. Itt nem a színek mesélnek, hanem a felületek: a bolyhos kapucni, az agyonkoptatott farmer, a fémes részletek.

Ezek a darabok egyértelműen a kortárs, sötétebb hangulatú streetwear világát idézik meg, ahol a textúra, a roncsolt felületek és a monokróm tónusok kapják a főszerepet. A fekete és szürkés árnyalatok nemcsak időtállóvá teszik az összhatást, hanem egyfajta nyers, urbánus karaktert is adnak a szettnek  mintha a városi környezet kopottsága és energiája jelenne meg magán az anyagon.

A logómentes, letisztult felület egyre gyakoribb a fiatalabb korosztály divatjában, ahol a hangsúly inkább a textúrán, a szabáson és az összhatáson van, nem pedig a márkajelzésen. Ez a stílus jól kombinálható egyszerűbb darabokkal, például sötét nadrággal vagy vastag talpú cipőkkel, ami tovább erősíti a modern, urbánus megjelenést.

 DeathLatch

 A két ruhadarab egyértelműen a sötétebb hangulatú, utcai streetwear világába tartozik, mégis eltérő módon közelítik meg ugyanazt az esztétikát. A fekete pulóver letisztultabb és kifinomultabb hatást kelt: a díszes, kalligrafikus „Deathlatch” felirat elegáns kontrasztot ad a minimalista fekete alaphoz, ezért könnyen beilleszthető a hétköznapi öltözködésbe is. Olyan darab, amely egyszerre kényelmes és stílusos, és inkább a visszafogott, művészibb megjelenést erősíti.

 Ezzel szemben a póló sokkal nyersebb és provokatívabb vizuális világot képvisel. A kontrasztos, torzított portré, valamint a durvább, szinte zajos hatású tipográfia erőteljesebb érzelmi töltetet ad a darabnak, ami inkább az underground, grunge vagy alternatív zenei kultúra hangulatát idézi.

 A tervező Római Dávid insiprációja és tervei:

,,Főbb inspirálódásaim Maison Margiela, Rick Owens, Balenciaga márkák amelyekből probálok egy egyedi itthoni márkát alkotni''

Varga Boldizsár